Install Steam
login
|
language
简体中文 (Simplified Chinese)
繁體中文 (Traditional Chinese)
日本語 (Japanese)
한국어 (Korean)
ไทย (Thai)
Български (Bulgarian)
Čeština (Czech)
Dansk (Danish)
Deutsch (German)
Español - España (Spanish - Spain)
Español - Latinoamérica (Spanish - Latin America)
Ελληνικά (Greek)
Français (French)
Italiano (Italian)
Bahasa Indonesia (Indonesian)
Magyar (Hungarian)
Nederlands (Dutch)
Norsk (Norwegian)
Polski (Polish)
Português (Portuguese - Portugal)
Português - Brasil (Portuguese - Brazil)
Română (Romanian)
Русский (Russian)
Suomi (Finnish)
Svenska (Swedish)
Türkçe (Turkish)
Tiếng Việt (Vietnamese)
Українська (Ukrainian)
Report a translation problem




Reggel keltem, mint a szél, fejemen egy mosórongy,
Kávét főzött rókatüdő, s rám szólt: „Na, hosszú nap, rongy?”
A szekrény táncolt, lábos zengte: „Éljen a reggeli álom!”,
A kenyér rám mordult: „Ne vágj belém, ma szabadságon!”
Az utcán csörgős uborka szavalt egy limericket,
Egy kaktusz cipelt a zebrán három nyers perecet.
A parkban, hol a felhő krumplilevest kotyvasztott,
Egy apostoli csiga fűző ki maradékon nőtt fel – nagyot szólt!
Délben a nap tyúkhúslevest vezetett sétálni,
A hintaágy sóhajtott: „Miért kell mindig várni?”
A rádióban papucs szólt, mint híres költő,
De megbukott a verspróbán – elázott a pöttyő.
Este jött a hold, szalvétát kötött nyakba,
A csillag pityergett: „Kevés a lekvár, rakj ma!”
Lefeküdtem, s tükör suttogta csendben, félve:
„Holnap újra kezdődik – ne higgy a hűtőd nyelvének, testvére!”